VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! IDEGESÍTŐ SZOKÁSOK

Annyira hamar eltelt ez a két hét, hogy szépen el is felejtettem a mai posztot. A kisorsolt téma az idegesítő szokások és őszintén szólva nem is tudom, hogy a saját, vagy mások idegesítő szokásait elemezzem. 
Abban megegyezhetünk, hogy nincs olyan ember, akit ne idegesítene valami fura szokás, hacsak az illető nem Gandhi és Teréz anya lelkének ötvözetével rendelkezik. 

Az én idegesítő szokásaim:



Késés
Ezt már sokszor említettem, én magam is utálom, igyekszem tenni ellene, nem mindig megy.

Poker Face
Aki nem ismer igazán, az azt hiheti rólam hogy én mindig és mindenhol halálra unom magam és egy mosolytalan p*csa vagyok. Pedig nem, csak ilyen típusú ember vagyok, akin nem látszik a nagy lelkesedés. Azt szoktam mondani, hogy én belül lelkesedem :) Abból a szempontból viszont jó ez, hogy remekül tudok szívatni embereket, amikor fapofával közlök hülyeségeket és látom a zavart az arcokon. Amúgy kicsit irigylem a nagyon lelkes, nagyon életvidám lányokat, én sajnos nem ezt a típust képviselem, persze én is szoktam ám nevetni meg vidámkodni, csak nem vagyok az a viháncolós fajta.

Szájrágás
Ez nagyon fura így leírva, de tudjátok mire gondolok. Amióta leszoktam a körömrágásról, azóta ha ideges vagyok, folyton sebesre rágom a szám. Nagyon durva, mert sokszor észre sem veszem, csak már a végeredmény csúfoskodik. A Carmex nagy barátom.

Rendetlenség
Folyton szanaszét hagyom a levetett ruháimat, sokszor még a bugyikkal sem jutok el a szennyesig, így előfordul, hogy mosás előtt a lakás különböző pontjairól halászom a ruhákat össze. Ez tök ciki, de ez van. Persze ha jön valaki, akkor összeszedem ( vagy csak egy nagy kupacban beszórom valahova :D )

Gasztrosznobság
Nagyon kényes vagyok arra, hogy mit eszem és iszom meg. Míg tinikoromban örömmel rúgtam be a Vadásztól, addig ma már még arra is ferde szemmel nézek, aki édes vörösborral akar kínálni, nem hogy felöntsem a boromat kólával. Kajában ugyanígy, mereven elzárkózom a menzakajától, és annak ellenére, hogy jól főzök, nagyon ritkán, szinte soha sem csinálok tipikus magyar hétköznapi kajákat, szeretek kísérletezni alapanyagokkal, ízekkel és más konyhákkal.


Amit másokban ki nem állhatok:

Affektálás
Ki lehet vele kergetni a világból, ha egy lány vagy nő nem képes emberi hangon beszélni, a nyávogással és a természetellenesen magas hangszínnel párosuló túlzott mimika és testbeszéd pedig már csak hab a tortán. Én nem tudom, de az ilyen nők hogy nem veszik észre magukon, hogy ez mennyire gáz?

Tiszteletlenség
Van egy barátnőm, akit imádok, szeretek, de megőrjít azzal, hogy nem tud egy köszönömöt kiejteni a száján, amikor mondjuk az eladó feltúrta neki a fél boltot valamiért. Szerintem alapvető dolog, hogy mindenkinek megadjuk a tiszteletet, kortól és nemtől függetlenül, mert magamból kiindulva nekem is jól esik egy mosoly vagy egy jó szó. Persze van, mikor nekem is elgurul a gyógyszerem néhány embertől, de alapvetően nagyon nem szeretem, amikor mások meg sem próbálkoznak ezzel.

Álbarátságosság
Azt hinnéd, hogy nagyon jóban vagytok, közben meg folyamatosan mosolyogva ekéz minden mondatával, amit viccesnek állít be, de igazából csak kőkeményen bunkó és beszól.( pl. Jaj de szép ez a ruha. Jó a szabása, takarja a hasad mert ugye híztál? ) Nem szeretem ezt, de úgy lehet kezelni, ha visszamosolyogsz és nem vágsz vissza, mert akkor egy idő után megunja.

 Energiavámpírság
Sokan észre sem veszik, hogy mennyit panaszkodnak milyen rövid idő alatt. És sokan egy idő után csak erre képesek. Én szívesen meghallgatom bárki nyűgjét, de amikor úgy ér véget egy beszélgetés,  hogy hazamenve szívem szerint felmennék a tetőre és levetném magam, annyira lehúzott, akkor ott bizony véget is vetek a kapcsolatnak.

Nem érti a nemet
Talán ez tud az legjobban felidegesíteni, amikor valaki akaratom ellenére akar valamire rettenetesen rábeszélni, ha pedig nem győzi, akkor még meg is sértődik. Alapvetően utálom az emberi játszmákat, én ilyen szempontból pasi aggyal gondolkodom, nekem a nem az nem és kész. Sokszor van emiatt konfliktusom, de makacs vagyok és ha valaki ezzel próbálkozik, akkor végképp elvágta az esélyt hogy meggondoljam magam.

+1 WC papír mizéria
Eszti posztját olvasva a takaróról jutott eszembe, hogy mennyire idegesít, amikor a wc papír lehúzható részét a fal felé teszik fel a tartóban. Nem értem és nem szeretem, mert logikátlan és kényelmetlen és sokszor simán hozzáér a falhoz, ami meg nem túl bizalomgerjesztő. Én mindig kifelé  fordítva teszem fel.


Ennyi jutott most így hirtelen eszembe, de biztos vagyok benne, hogyha még tovább gondolkodnék akkor bővülne a listám. 
Nektek van olyan szokás vagy tulajdonság, amit ki nem állhattok magatokban vagy másokban?