ERRE SZÁMÍTS, HA ELKEZDESZ BLOGOLNI

Sokan nem is gondolják, hogy mire vállalkoznak azzal, amikor elindítanak egy blogot. Én sem tudtam, csak abban voltam biztos, hogy szeretnék egy helyet, ahol megoszthatom a gondolataimat és ahol nem leszek hülyének nézve attól, hogy a huszonötödik piros körömlakkot akarom megvenni vagy hogy a bőrápolási rutinomról értekezek. Persze ez a hónapok folyamán elment egy kicsit más irányba is, de most nem is erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen dolgokkal szembesültem a kezdetek óta. Sokat gondolkodtam, hogy írhatok-e már ilyen témában, hiszen elég fiatal a blogom, de úgy gondolom hogy ez idő alatt már kitapasztaltam annyit ebből az egészből, mind blog íróként mind olvasóként, ami megér egy posztot. 





A hely

Fel sem tudom sorolni, mennyi helyen van lehetőségünk manapság ingyenesen blogot indítani. A legismertebbek a blog.hu, a blogger, a wordpress és eléggé népszerűvé vált az utóbbi időben a cafeblog is . Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, én mindegyiket kipróbáltam előzőleg és a blogspot, vagyis a blogger vált be a leginkább. Ez a legkönnyebben és leginkább testre szabható felület, így ha neked is az a dilid hozzám hasonlóan, hogy nem tudsz olyan helyre írni ami nem a szíved csücske külsőleg akkor mindenképpen ezt ajánlom. Ha arra hajtasz, hogy minél többen olvassanak, akkor a blog.hu és a cafeblog a megoldás, mert ott van esélyed kikerülni a főoldalakra ha jó a posztod. A wordpress-re esküdnek a legtöbben, engem nagyon zavart, hogy csak minimális változtatásokat engedett a sablonban. A legtöbb beauty- és divatblog egyébként blogspoton fut, ha ez számít valamit.


A név

Jött az ihlet, hogy blogot indítasz, persze nagyon izgatott vagy, azonnal beregisztráltál a felületre és abban a percben pofán csap a mondat: add meg a blogod nevét! Na basszus... Az első akadály, hiszen mind tudjuk, a név mennyire fontos, persze éppen most semmi az ég világon nem jut eszedbe ami érdekes lenne vagy vállalható. Ha jut is, 1000 százalék, hogy foglalt. Ráadásul nem hátrány, ha a blog neve és a hivatkozásban szereplő név is ugyanaz, hiszen úgy könnyebben kereshető az olvasók számára, nem mellesleg a gugli is jobban szereti. Szóval a kezdeti lelkesedés itt kezd alábbhagyni kicsit, hiszen annyira görcsösen keresed a nevet, hogy sehogy sem megy. 
Nekem is csak nemrég jutott eszembe egy cím, ami igazán tetszett volna, de most már mindegy, ez marad, még ha a többség ki sem tudja mondani. (Sersé lá fámm egyébként, raccsolva ejtve az r-t).
Így utólag azt mondanám, hogy mindenki aludjon egyet vagy kettőt erre a dologra a blog indítása előtt, a legjobb ötletek akkor jönnek amikor nincs rágörcsölve az ember.


A design

Vannak, akiknek elég egy sima gyári sablon amit beállítanak és boldogan elblogolnak alatta. Nincs ezzel gond, én nagyon csodálom őket és bár én is ilyen lennék. Ehelyett sosem vagyok elégedett, mindig találok valami változtatni valót, a szemfülesek észre is vehetik, hogy hol a betűtípussal, hol a háttérrel játszom, az alap most úgy-ahogy tetszik. Viszont őrjítő ez a folyamatos belepiszkálási kényszer. A blog előtt tudtam ugyan, hogy mi az a HTML, de elképzelni sem akartam, hogy én és ez a szó egy mondatban szerepeljünk. És lám, hét hónap után úgy lépek be a HTML szerkesztőjébe, mintha hazamennék. Szilvi írásai ezzel kapcsolatban nagyon sokat segítettek, nagyban neki köszönhető, hogy most olyan a blog külseje amilyen. Ezen kívül ha tudsz angolul, még rengeteg tutorialt találni az összes létező ilyen témában. Ezzel kapcsolatban csak egyet szeretnék tanácsolni: sötét háttérre ne írj világos betűkkel mert bármennyire is jó dolgokat írsz, senki nem fogja tolerálni hogy olvasás közben kiesik a szeme.


Az oldalsáv

Az oldalsáv nagyon fontos. Kivételesen most nem mint egy blog írója, hanem mint olvasó nyilatkozom erről. Sírva kérek minden bloggert, hogy tegyetek ki archívumot! A címkék nem helyettesítik ezt és bizony nem egy blogot hagytam a fenébe, amikor csak oldalról-oldalra haladva tudtam (volna) körülnézni, ráadásul én sokszor- főleg a befutottabb blogoknál- szeretem visszanézni a kezdőbejegyzéseket. Az archívum mellett szerintem kötelező még a címkefelhő és a keresőmező is. Illetve ha blogspoton írsz, a követődoboz elengedhetetlen, hiszen itt tudnak feliratkozni az olvasók. Ezek nélkül egy frissen odatévedt olvasó el van veszve és garantálom hogy nem fog visszatérni még egyszer. Aztán szinte mindent pakolhatunk az oldalsávba ami jól esik, de azért ebben sem kell túlzásokba esni. Olyan dolgokat rakj ki, amik relevásak a tartalom szempontjából és bár nem oldalsáv téma, de mire gondol az, aki random elinduló zenéket tesz az blogjára? Egyrészt frászt kapunk ha odatévedünk, másrészt meg  hadd hallgasson mindenki azt, amit ő szeretne, ne azt amit  blogger akar. 


A posztok

Az első poszt megírása nekem mindig rettenetesen nyögvenyelősen ment. Mutatkozzak be vagy csapjak a lecsóba egyből valami témával? Miről írjak elsőnek? Milyen hangnemben íródjon a poszt? Legyen hivatalos újságírós típusú vagy legyen bratyizós-barátnős? Legyen megszólítás? Milyen hosszú legyen a poszt? Merre zárjam a sort? És még sorolhatnám napestig. Ha visszaolvastok nálam, akkor látjátok hogy a kezdettekkor még eléggé máshogy írtam a posztokat. Sokkal hivatalosabban és tényszerűbben, nem akartam nagyon belevinni önmagamat. Sajnos ez nem sokáig működőképes, mert előbb vagy utóbb a blog mondanivalója és hangneme a te személyiségedhez idomul. Ez kikerülhetetlen és itt követtem el én a hibákat a régi, hamvába halt blogjaimmal: nem akartam őket magamhoz kapcsolni, csak írtam mintha személytelen magazincikkek lennének. Az olvasók sem jöttek ez által és a lelkesedésem is egyre csak hanyatlott. Egy szó mint száz: írj úgy, mintha a legjobb barátnődnek/barátodnak mesélnél, és ne félj belevinni a személyiségedet! Ilyenekre már ki sem térek, hogy helyesírás, nagyon remélem hogy aki blogolni kezd, az rendelkezik minimális érzékkel ez ügyben.


Gyakoriság

Pont ma merült fel ez a kérdés a Facebook csoportban, és direkt nem válaszoltam mert már készülőben volt ez a poszt. Szóval a blogolás nem lóverseny drágáim. Ezt nekem is nehéz tudatosítanom magamban, de nem attól leszek jobb, hogy heti hét posztot gyártok. Sőt, frusztrált leszek és ötlettelen és előbb-utóbb elveszik a lényeg is: az örömírás. Az olvasók is tudják, hogy egy bloggernek van élete a blogon kívül is, és nem várja el senki a napi egy posztot. Én amondó vagyok, hogy írjon mindenki annyit amennyi az idejéből, ötleteiből és kedvéből telik, de azt rendszeresen. Ha heti 3 a magadnak szabott penzum akkor törekedj rá, hogy az mindig legyen meg. Ha csak 1, akkor az. Ha 7 akkor 7. Ez addig jó, amíg tényleg örömmel írsz és nem kényszerből. Nyugodtan menj "szabadságra" ha besokalltál. Viszont ha leülsz írni, akkor tanácsos egyszerre 2-3 posztot összedobni, ha nem is teljesen de vázlat szintjén, így mindig lesz mihez nyúlnod ha váratlanul közbejön valami. Tervezz előre! A legjobb posztötletek nekem is mindig spontán jönnek evés-fürdés-alvás közben de attól még lehet egy terved. Dorothy csinált egy szupi tervezőt, használd bátran! ITT letöltheted.


Az író

Felvállaljam vajon a nevem és a képem? Sokáig hallani sem akartam ilyenről és abszolút megértem azokat akik így gondolják. Viszont ha komolyan gondolod a blogolást, akkor elkerülhetetlen lesz előbb-utóbb, mert az olvasók szeretik tudni ki van a szavak mögött. A személyes blogok a legkényesebbek ilyen szempontból, hiszen ott gyakran a legbelsőbb gondolataikat és véleményeiket publikálják az írók és érthető módon nem mindenki örülne ha minden ismerőse tudna ezekről. Viszont ha minőségi dolgokat írsz és posztolsz, ráadásul rád nézve semleges témákról, akkor miért kellene ezt szégyellni? Ajánlatos viszont meghúzni egy határt a magánélet és a blog között, én annak vagyok a híve, hogy nem kell mindent kiadni magunkról, mert később ezek könnyen lehetnek támadási felületek. 



A képek 

Ez most főleg a beauty blogokra vonatkozik. Mindig saját képeket használj, amiket a körülményekhez képest maximálisan jól készítesz el! Nincs mindenkinek tükörreflexes kamerája, nem is kell hogy legyen, mert még egy mobilos fotóból is lehet jót kihozni amíg nincs jobb. Én az első hónapokban mobillal fotóztam, most pedig egy sima kis kompakttal, visszanézve látom mennyit fejlődik az ember. Most jutottam el oda, hogy szeretnék egy dslr gépet. Próbálgass, gyakorolj, csinálj sok fotót, ha kell szerkessz, viszont a színekkel ne babrálj, ha kozmetikai termékről van szó. Nincs kiábrándítóbb egy blogon mint a homályos, sötét és koncepció nélküli képek. Ha eddig nem használtál képszerkesztő progikat, akkor készülj fel, hogy a blogolás erre is megtanít. A jól elkészített képek sok olvasót hozhatnak úgyhogy nem érdemes ellébecolni ezt a  dolgot. Ha pedig netes képet használsz, akkor nem árt a kép eredeti forrását feltüntetni. Ez néha még nekem is kimarad, igyekszem pótolni.


A kapcsolatok

Gyakran tanácsolják a hozzáértők, hogy olvassunk sok blogot és kommenteljünk is rajtuk, hiszen ez sok olvasót hozhat. Jelentem, hogy igaz. De ne csinálj kampánykommenteléseket az olvasógyűjtésért, ne ez legyen a lényeg.  Igyekezz jó kapcsolatot kialakítani a többi bloggerrel, hiszen amellett, hogy ugyanaz a hobbitok, jó érzés lehet egy csapatba tartozni. Ne kritizálj és ne támadj más bloggereket, ha valami nem tetszik akkor zárd be az oldalt, de felesleges szítani a feszültséget és rád sem vet jó fényt. Nők révén elkerülhetetlen, hogy ne üsse fel a fejét a féltékenység, ha egy nálad sikeresebb bloggal találkozol, főképp ha szerinted meg sem érdemli a hírnevét. Ez a hozzáállás nagyon káros, és nem vezet sehova. Ehelyett nézd meg, hogy mitől tart ott, ahol. Mit és hogyan csinált azért, hogy felkapott legyen? Ne konkurenciaként lásd, hanem szolgáljon inspirációként. És soha ne akarj másokra hasonlítani, hozd létre a saját kis világodat, ahol te vagy a legjobb!


Az olvasók

Minden blogger szeretné, ha olvasnák az írásait. Aki az ellenkezőjét állítja az hazudik. Mikor elkezdtem blogolni rengeteg írást elolvastam arról,  hogyan gyűjtsünk olvasókat, hogyan tegyem ismertebbé a blogot.  Sokan a SEO-val dobálóznak meg a közösségi médiával de az az igazság, hogy hiába hatékony dolgok ezek, nem azonnal jön az áttörés. Nagyon sok türelem kell ahhoz hogy megjöjjenek az első olvasók, hát még a kommentek, és sokan itt adják fel a blogolást. Magadnak írsz elsősorban, és ez bármennyire is közhelyes, így van. Ha neked nem érdekes a téma amiről írtál akkor hogy várod el másoktól hogy élvezzék a posztodat? Ha igényes, tartalmas és rendszeres írásokat közölsz, akkor előbb-utóbb elkezdenek szállingózni az olvasók. Ne akarj lehetetlent, főképp ne pár hónap alatt. A nagyon olvasott blogoknak is kellett 2-3 év, hogy ott tartsanak, ahol. Persze azért egy kicsit promózni sem árt, mint említettem kommentelj sok blogon, csinálj Facebook oldalt, használj sok kulcsszót, és csatlakozz csoportokhoz a Facebookon ahol megoszthatod az írásaidat. Az én kedvencem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, ahol lassan elérjük az 1000 fős létszámot. Via írt anno a blogolással kapcsolatban egy nagyon jó posztot, mindenkinek érdemes elolvasni, engem ő inspirál(t) a legjobban a blogolásban. 





Zárásként jöjjön 10 dolog, ami miatt szeretek blogolni

1. Írhatok, amit ráadásul el is olvasnak mások.
2. Naprakésznek kell lennem a témákkal kapcsolatban, ezáltal folyamatosan tanulok
3. "Megismertem" nagyon szimpatikus embereket, akikkel a blog nélkül sosem "találkozom"
4. Végre van egy értékelhető hobbim
5. Ami rendszerességet visz az életembe
6. És kitartásra tanít, mert végre van valami amit nem akarok feladni
7. Ráadásul fejleszti a kreativitásomat minden tekintetben
8. Célt adott
9. Locsoghatok női dolgokról és nem leszek hülyének elkönyvelve
10. Bebizonyította, hogy nem lehetetlen az, amit szeretnék



Ti mit gondoltok erről? Ha blogoltok, akkor mi az, ami miatt szeretitek csinálni?