VASÁRNAPI POSZTAJÁNLÓ #1


Nem szoktam rovatokat indítani, de most valószínűleg kivételt teszek és bevezetem a Vasárnapi posztajánlót, amiben a heti kedvenc bejegyzéseimet mutatom meg nektek más bloggerek tollából.
 Rengeteg blog van kis hazánkban és sajnos nem mindig azok kapnak nagy rivaldafényt, akik igazán megérdemelnék -tisztelet a kivételnek, majd egyszer írok a méltán elismert kedvenc blogjaimról is-, így ezzel a rovattal azt szeretném, ha ti is megismernétek olyan blogokat és írásokat, amik engem adott héten elgondolkodtattak, megmosolyogtattak vagy szimplán csak szórakoztattak.


EZÉRT NEM FOGOD SOSEM MEGTENNI A DOLGOKAT, AMIKET MINDIG IS MEG AKARTÁL TENNI





A blogról
Enikő blogját a MBBK csoportban ismertem meg, egyből felfigyeltem a szokatlan címválasztásra és a tetszetős külsőre. A posztjai is nagyon tetszenek, rendszeres visszatérő vagyok nála.

Miről szól a poszt?
Ez gyakorlatilag egy motivációs írás, kicsit kicsavart szemszögből.
Nem azt akarja elmondani, hogy mit KELL tenned hogy elérd amit akarsz, hanem arról beszél, hogy mit NEM teszel, ami miatt biztosan NEM fogod elérni a céljaidat.

Mi tetszik benne?
A legjobb írás amit eddig a témában találtam. Az olvasása közben végig megvolt az Aha-élmény és rádöbbentett egy csomó mindenre amit bár eddig is tudtam, nem mertem vagy akartam beismerni.

Kedvenc rész
És mivel tudod, hogy mindenkiből, akinek van valamennyi tehetsége, mégsem lehet író, festő, énekes, stb., jobban tudatában vagy a versenynek, és még jobban dolgozol a saját céljaidért, mert a sok tehetség közül abból lesz valaki, aki csinálja és csinálja és csinálja. (Sőt, az élet egyik rém bosszantó alapigazsága, hogy valójában a tehetségtelen ám igen aktív emberek is előbb befutnak, mint az elképesztően tehetséges lusták. Kapásból vagy  ötöt tudnék felsorolni az  ismerőseim közül is, aki összehasonlíthatatlanul jobban írnak, mint Oravecz Nóra vagy Fejős Éva.) Minden az önmagadért való kiállással kezdődik, mert ha te nem tiszteled magad, akkor az álmaid le se szarnak.









A blogról
Kata blogja újdonság a számomra, mert csak most volt időm az elejétől a végéig alaposan végignyálazni és igazán nagyon jól szórakoztam közben. Kicsit a fiatalabb önmagamra emlékeztet a stílusa, amikor még túlcsordult bennem a szarkazmus és a pillantásommal városokat irthattam ki volna. Bírom, na :)

A posztról
Nem mostani írás, de én csak a héten olvastam, szóval csaljunk kicsit. Kinek ne volna minimum egy mappája a gépén motiváció címmel elmentve? Nekem is van, most megnéztem, kettő is. Hasznát vettem valaha is? Nézegetem unalmas óráimban? Megmotiválódtam tőlük? Baromira nem. Na erről szól ez a poszt is, csak bővebben kifejtve és vicces kommentárokkal tarkítva.

Mi tetszik benne?
Elsősorban a stílusa. Kata jól ír, olvasmányos és csevegős, kicsit olyan mintha egy kávézóban velem szemben ülve nyomatná monológ üzemmódban. Mellesleg meg igaza van az elejétől a végéig.

Kedvenc rész
Viszont az a nap, amikor fogtam magam és kitöröltem a francba az összes ilyen faszságot, és eldöntöttem, hogy kerülöm az idiotizmus ezen megnyilvánulási formáit, az volt az a nap, amikor úgy éreztem, hogy valami tényleg más lett és talán tényleg van esélyem arra, hogy mentálisan egészséges emberi lény legyek valamikor.
Ha esetleg még mindig nem lenne egyértelmű, akkor elmondom, hogy a hülye is megértse – nem ezeknek a mondatoknak a memorizálásától leszel eredményes, nem attól leszel valamire való ember, hogy pár megapixelre bízod az önbizalmad helyreállítását. Minden csak és kizárólag tőled függ, és noha a motiválás szép dolog, ne erre tereld a hangsúlyt, hanem önmagadra, és arra, hogy basszus, tedd már a dolgod és húzz el cselekedni.






A blogról
Évek óta zugolvasó vagyok Eszter blogján, mert itt általában érdekes, értelmes és elgondolkodtató írásokat találok. Ráadásul nagyon hasonló a látásmódunk és véleményünk a dolgokról, így tényleg szeretek itt olvasgatni.

A posztról
Ez egy friss, ropogós írás, hiszen ma jelent meg, de ettől még beteszem ide, mert nagyon tetszett. A poszt lényegében egy amerikai férfi írását mutatja be, aki azt taglalja a posztjában, hogy mi a különbség az érett, felnőtt nő és csitri csajszi között. Eszter természetesen hozzáfűzte a saját gondolatait is a témáról.

Mi tetszik benne?
Meglepő módon egyetértek minden sorával, pedig szoktak fenntartásaim lenni az ilyen témákkal kapcsolatban. A férfi és női szerepek kérdésköre a vesszőparipám és nem szokott jó kisülni abból, amikor egy hímnemű egyed kezd el bennünket elemezni és definiálni. Itt azonban kellemes meglepetés ért, Eszter kiegészítéseivel pedig kerek egésszé vált a téma.

Kedvenc rész
Sama kissé előítéletesen határt húz a bölcs nő és a buta kislány között, aki kizárólag cipőkről és szappanoperákról fecseg, de ne feledjük, száz éve Csáth Géza még rendszeresen értekezett Olgája oktatásáról és “kikérdezéséről”, hogy feleségként ne legyen zavaró a műveletlensége a hétköznapok szintjén. Brenner Józsiban és kortársaiban fel sem merült, hogy egyenrangú szellemi társ is lehet egy nő: József Attila meg Radnóti Miklós két-három évtizeddel később még mindig ritka holló volt ezzel a koncepcióval a fejben, hülyének is nézték őket a “kiművelt” csajaik miatt. (...) A műveltség szocializációs ajándék, az intelligencia velünk született képesség, de a jó értelemben vett intellektuális kíváncsiság és tudásszomj olyasmi, ami nélkül nehéz bármit is elérni. Világos, hogy ez az, ami fontos, hogy egyezzen (bár én sajnos nagyon el tudok ájulni az intelligenciától is, az agy egy nagyon fontos erogén zóna).



Ez volt tehát az első rész, remélem, hogy tetszeni fog nektek a rovat és mindenképpen nézzetek be az említett blogokba, mert garantáltan megéri.