NEM HÉTKÖZNAPI CELEB-ILLAT: SARAH JESSICA PARKER - COVET



Ritkán írok illatokról, egész egyszerűen azért, mert betűkkel képtelenség átadni egy-egy alkotás sokszínűségét és szépségét, nem mellesleg pedig minden parfüm máshogy viselkedik az én bőrömön, és másképp a tiéden. Ami egy barátnőmön isteni illat, rajtam wc-illatosítóra emlékeztetett, de még hőmérséklettől függően is képesek más arcukat mutatni a parfümök. Nem véletlenül sorolják be őket évszak szerint, még ha a nagy többség tojik is erre az iránymutatásra és fújják a pinkcukrot (és utánzatait) negyven fokban is, hadd fulladjon csak meg a busz teljes utazóközönsége!  

Viszonylag sok parfümöm van, de csak néhány tartozik abba az illusztris társaságba, amiket folyamatosan újravásárolok és évszakonkénti signature illatomnak nevezek ki. Sarah Jessica Parker (továbbiakban SJP) Covet nevű alkotása hosszú évek óta trónol a kedvenc tavaszi parfümjeim képzeletbeli, legfelső dobogóján és eddig még semminek nem sikerült letaszítania onnan. Elmesélem a mi történetünket és azt, hogy mit jelent számomra a Covet.

Először is, nem vagyok híve a celeb-illatoknak. Idáig bármit próbáltam vagy kaptam ilyen típusú parfümből, mindegyik az a fajta volt, amire azt mondja az ember, hogy nem rossz, de tizenkettő egy tucat. Semmi szédítő magasság, semmi rémisztő mélység - hogy a 30Y-t idézzem- , tipikusan olyanra kreálva, ami mindenkinek jól áll, nem tűnik fel, nincs benne csavar csak egyszerű linearitás és pár órán belül újra kell fújni, mivel a kutya sem érzi, hacsak nem bújik a nyakunkba. A mainstreamnél is mainstreamebbek ők.


A Covet 2007-ben jelent meg, talán akkor hágott a tetőfokára idehaza a Szex és New York-láz, akkor voltam zsenge 20 éves, szívemben óriási álmokkal és persze irigyelve csodáltam Carrie hihetetlen stílusát. Persze, hogy kíváncsi voltam, milyen lehet az életben is jó ízlésű SJP második kreálmánya, amiről a parfümkritikusok ódákat zengtek és a legnevesebb alkotásokkal emlegették egy lapon. Az előző, Lovely nevű parfümje is tetszett, azonban csak annak nem tűnt fel a hasonlóság Narciso Rodriguez For Her illatával, akinek nem volt orra. 
A nagy találkozás azonban valahogy elmaradt, elfelejtődött. Eltelt vagy két év is, mire egyszer a Rossmann újságban rábukkantam, ráadásul húsvéti akcióban fél áron! Rohantam is megvenni, az sem érdekelt, hogy sosem illatoltam meg azelőtt, és hogy az eladó is csak sietve az orrom alá dugta a fúvókáját. Hazahoztam és letaglózott.



Nyomokban sem hasonlított az addig ismert és szeretett illatokra. Nincs benne semmi édes, semmi gejl, sem aquás jegyek, sem tömény fűszerek. 
Színtiszta zöld illat: késő tavasszal, kiadós eső után állsz egy mezőn. A Nap egyre melegebben süt, a lenge, de enyhén még hűs szellő hozza magával a megázott virágok friss illatát, te pedig akaratlanul is becsukod a szemed. Mosolyogsz, talán még a nedves fűbe is leheveredsz, miközben beszívod a körülötted lévő illatokat, és beléd nyilall a felismerés, hogy ebben a szent percben van életed legboldogabb pillanata. Szabad, gondtalan és kerek egész vagy. 
Ezt jelenti nekem a Covet: boldogságot üvegbe zárva. 

Forrás
A kifújás pillanatában éktelenül büdös, leginkább a szipuzók örülnének neki, hiszen tömény ragasztószag árad ki az üvegből. Itt nem szabad kétségbeesni, hiszen pár másodperc után átveszi a hatalmat a citrom és a levendula különös elegye. A mélységet a muskátli adja, ami nem zavaróan, de azért hangsúlyosan jelen van. Az én bőrömön a csokoládé nem dominál, bárhogy próbáltam kivenni az illatát, nem sikerült, pedig érdekes élmény lehet. Röpke húsz perc, fél óra után a fejillat átadja a helyét a szívillatoknak, vagyis a virágoknak. A lonc, a magnólia és a gyöngyvirág gondoskodik arról, hogy a karcossága ellenére is végtelenül nőies alkotás maradjon. Ennél a pontnál én már nem tudom különválasztani ezeket az összetevőket, viszont az alapillatból a szantál már figyelemért kiált, diszkréten kiérződik a jellegzetes illata. Ahogy telik az idő, úgy bontakozik ki szépen, fokozatosan. Néhány órányi viselés után a bőrömön egy friss, de mégis meleg, fanyarul édeskés citromos-fás-levendulás csoda marad. Ambivalens, mégis nagyon kerek illat ez. Végtelen nőiesség egy kis maszkulinitással fűszerezve. Nem véletlen, hogy sok helyen uniszex illatként is ajánlják. Ha belegondolok, nagyon izgalmas lehet egy férfi bőrével és kémiájával keveredve.

Rajtam nagyon tartós, egész napot kibír bőrre fújva, a hatósugara pedig -megfelelő adagolás mellett- pont megfelelő. Nem fulladnak meg mellettem, de nem is kell belemászni az intim szférámba ahhoz, hogy érezni lehessen.

Őszintén, szerintem tízből nyolc embernek nem fog tetszeni ha megszagolja. Akik a drogériás parfümökön szocializálódtak és azóta sem léptek túl, azok nem fogják megérteni ennek az illatnak az összetett szépségét. A Krémmánián valaki televizelt sikátor illataként jellemezte. Ezen jót mosolyogtam, mert ha minden összepisilt sikátor ilyen illatú lenne, boldog világban élnénk. 
A zöld, fás mivolta miatt azt gondolnánk, hogy ez nem egy szexi parfüm. De ugye senki nem gondolja komolyan, hogy csábítani csak cukorkaillatokkal lehet? :) Ez egy nagyon vonzó illat, ha a kémiánk is úgy akarja. 
Summa Summarum, nagyon ajánlom, hogy ha tehetitek próbáljátok ki, mert tényleg különleges. Főleg, hogy egy celeb nevével fémjelzett illatról beszélünk, ami annyit is jelent, hogy megfizethető. A Douglas-ban szoktam látni kitéve, de az Iparfümérián is tudtok mintát rendelni 210 forintért. Próba nélkül csak bevállalósaknak! :)


Szeretitek a parfümöket?
Ismeritek ezt az illatot?
Melyik a kedvenc parfümötök?