CHANEL, TE DRÁGA!


Időről időre elárasztják az internetet és a magazinokat az "X dolog, amit meg kell tenned 30 éves korod előtt" típusú cikkek, amikből olybá tűnhet, mintha a húszas éveink után végleg megállna az élet és kötelező módon le kellene húzni a rolót. Én optimista vagyok, és bízom benne, hogy nem így lesz, de hazudnék, ha azt mondanám, nekem nincs a fejemben egy kis lista a dolgokról, amiket 30 előtt szeretnék megtenni vagy éppen magaménak tudni. Az egyik ilyen dolog - bármily bagatellnek tűnhet is - egy Chanel rúzs beszerzése volt, hiszen évek óta sündörgök körülöttük, mégis sokáig sajnáltam ennyi pénzt költeni egyetlen rúzsra. Azonban mikor lehetne jobb alkalom meglepni magam a rég vágyott drágasággal, ha nem a 29. szülinapomon?
Sokat őrlődtem, rengeteg tesztet elolvastam és végül egy olyan színre esett a választásom, ami talán minőségileg nem a legtökéletesebb, de a színe... Óh, a színe gyengéd simogatás a lelkemnek. Sok-sok évvel ezelőtt, még a gimiben volt egy L'Oreal rúzsom amit imádtam és egyszerűen tökéletesen állt. Persze kivonták a forgalomból, én pedig azóta is veszettül kerestem ugyanazt az árnyalatot, de egy rúzs sem hasonlított rá igazán. Egészen addig, amíg meg nem láttam a Chanel kínálatában az Erik nevezetű darabot. És akkor elvesztem.

Abban a percben biztos voltam benne, hogy nekem ő lesz az első Chanel rúzsom, annak ellenére is, hogy a tesztek szerint nem túl tartós és a szín sem olyan intenzív, mint amilyennek lennie kellene. Ugyan kit érdekel a józan ész, ha szív közbeszól? Közös életünk első pillanatától elvarázsolt, a decens dobozból való kibontogatás után alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne próbáljam ki. Már a külseje is magával ragadó, annak ellenére hogy egyáltalán nem cicomázták túl. A fantázianév Erik Satie zeneszerzőt takarja, aki a huszadik század eleji Párizs kulturális életének egyik meghatározó szereplője volt. A Rouge Coco összes darabja valamely módon Chanelhez köthető személyekről van elnevezve és nekem nagyon tetszik ez a koncepció, hiszen így egy csipetnyivel közelebb hozza hozzánk a divat nagyasszonyát. Ráadásul a színek keresgélése közben néhány, számomra eddig ismeretlen embert is felfedeztem abból a korszakból, mert ellenállhatatlanul kíváncsi voltam, hogy kit rejt egy-egy árnyalat.



No de térjünk vissza Erikre, aki nagyon csalfa, ugyanis míg a tokban gátlástalan vamp-nek mutatja magát, addig a szájra kerülve már korántsem olyan ledér. Nehéz körülírni ezt az árnyalatot, talán közepesen sötét, hideg tónusú szilvás-bogyószínnek tudnám jellemezni, csipetnyi csillogással hintve, sheer finissel megbolondítva. Én személy szerint imádom, hiszen mint mondtam, ezer éve kerestem ezt a színt és ezt a hatást, így egyáltalán nem vagyok csalódott amiatt, hogy a fedése nem olyan erős, ráadásul emiatt bátran hordható hétköznap is, egy csipet sikket csempészve a szürkeségbe. Ellenben kicsit sem elegáns, amikor Erik fogja magát, és befészkelődik minden apró ráncocskába és egyenetlenségbe, az alapszínnél sötétebbre színezve azokat. Szerencsére csak egészen közelről látszik ez a kis baleset, de azt hiszem mindannyian egyetértünk abban, hogy ilyen árkategóriában ez könnyen csalódást kelthet az ember lányában. A tartóssága sem eget rengető, de becsületére váljék, hogy csodaszépen kopik le, és olyan erősen elszínezi az ajkakat, hogy mindenképpen marad egy enyhe alap a szánkon. A benne lévő apró csillámok csodásan megbolondítják, de éppen csak annyira, hogy az még a bátran vállalható kategóriába essen.

Mit is mondhatnék? Szeretem ezt a rúzst a nyilvánvaló hibái ellenére is, hiszen a színe eszméletlenül szép és kár lenne tagadni, hogy minden alkalommal egy csipetnyi luxus életérzés is jár a színes ajkak mellé. Ráadásul Erik kellően felpiszkálta a kíváncsiságomat néhány másik szín iránt is, így előbb-utóbb szeretném kideríteni, hogy azok vajon hogyan teljesítenének, akár a Rouge Coco, akár az Allure vonalból. Hogy kihagyhatatlan-e? Nyilvánvalóan nem, azonban továbbra is azt mondom, hogy minden nőnek alanyi jogon járna egy Chanel (vagy bármilyen más high-end) rúzs. Mert a Nap is szebben süt miattuk és mert szimplán csak megérdemeljük és pont.