EGY NAPKERÜLŐ VALLOMÁSAI, AVAGY 13 OK, AMIÉRT NEM SZERETÜNK NAPOZNI


Kétféle ember van. Az egyikük az, aki imádja a Napot és télen szabályosan depresszióba süllyed a fény hiányától. Ő az, aki ez idő alatt végig szoliba jár, hogy legalább minimálisan pótolhassa a D-vitamin adagját, a nyári hétvégéken pedig valószínűleg valamelyik strandon, nyugágyban heverészve találjuk meg.
És vannak azok, akik a Nap említésére is behúzódnak a sarokba, és akik minden nyáron végtelenítve hallgatják a fenti csoport lelkes tagjaitól a „Csak nem beteg vagy? Jézusom milyen fehér vagy, miért nem napozol egy kicsit, hiszen olyan szép idő van. Szombaton kimegyünk a strandra, jó?” című litániát. Ha mégis sikerül kivonszolni a strandra, akkor egy óriási fa alatt ül szalmakalapban, hosszú ujjú blúzban és napszemüvegben.

Kitalálhatjátok, hogy én határozottan az utóbbi, napkerülő csoportba tartozom. Mivel egy olyan családból jövök, ahol a napozás egyfajta furcsa fétis, ezért gyermekkoromban, ha akartam, ha nem, strandra cipeltek. Persze nem kell (annyira) sajnálni, hiszen a vízben remekül elszórakoztam, de évtizedek óta próbálom megfejteni, hogy mi a jó abban, ha valaki órákig a tűző napon aszalódik.
Amíg mi, napkerülők általában minden kommentár nélkül hagyjuk a napimádók szenvedélyét, addig a másik csoport tagjai valami furcsa, mélyről jövő megtérítési mániával üldöznek bennünket a megváltó ősz eljöveteléig.


A mai írásban megpróbálom egy kicsit elmesélni és megértetni, hogy mi, a furák miért is nem áldozunk a napfény istenének az izzadságunkkal.
Mert…
      1.      …órákig feküdni a göröngyös, hepehupás talajon nem kényelmes.

2.      …hosszabb távon hason feküdni a göröngyös hepehupás talajon - mindezt minimum harminc fokban - masszív hányingerhez vezet.

3.      …olvasni csak hason fekve lehet, de ugye a göröngyös, hepehupás talaj…

4.      …ha nem göröngyös hepehupás talajon fekszünk, akkor a műanyag éget szét azokon a helyeken, ahová már nem ér el a törölköző.

5.      …unalmas. Egy helyben feküdni órákat és csak feküdni és feküdni… rohadtul unalmas. Az olvasás meg: hármas pont.

6.      …öt perc után már mocorogni támad kedvünk, tíz perc után már azt vizslatjuk, hogy vajon barnultunk-e már, húsz perc után végleg feladjuk.

7.      …a saját, naptejtől ragadós izzadságunkban aszalódni undorító. Ráadásul viszkető is.

8.      …a naptej illatára odacsődül a világ összes darazsa és persze ne feledkezzük meg a szúnyogokról és a bájos bögyölyről sem.

9.      …az izzadságtól és naptejtől ragacsos testünkre minden, ami létezik, homok, fű, szösz, és por ráragad, így már nem elég hogy izzadtak és büdösek vagyunk, már koszosak is.

10.  …a Nap annyira erősen süt, hogy szemüveg nélkül megvakulunk, szemüvegben viszont nem barnulunk szépen.

11.  …apropó, barnulás. Olyat nem igazán produkálunk, maximum rákvörösséget, már ha kibírtuk addig, hogy ez bekövetkezzen

12.  …a rákvörösség sem egyenletes, hiszen köztudott, hogy a láb teljes felülete teljesen immunis a napfényre.

13.  …a napfény annyira erős, hogy rendszerint megfájdul tőle a fejünk, a szemnek sem tesz jót, a hunyorítás pedig nem a legjobb arctorna: egy idő után zsibbad is a fejünk tőle, és jól meg is ráncosodunk.



Személy szerint a fentieken kívül még két okból nem szeretek napozni.
1.  Azért, mert az egész testem tele van kisebb-nagyobb anyajegyekkel, így elég nagy esélyem van rá, hogy a jövőben bármelyikkel gond adódhat. Nem szeretnék még a napozással is plusz pontot szerezni a rosszindulatú bőrelváltozásoknak.
2. Az utóbbi években másról sem hallani (teszem hozzá nagyon helyesen) hogy a napfény a bőröregedés egyik legnagyobb támogatója. Mivel rendkívül hiú vagyok, így érthető, hogy nem szívesen teszem ki magam feleslegesen az UV sugaraknak.


 A kéretlen jó tanácsokról még nem is beszéltem. Mindenki napozási szakértőnek tartja magát és persze ahány ember, annyi vélemény: az egyik szerint csak három óra után menjünk, a másik szerint csak 11 és 15 óra között ér valamit a napon aszalódás. A harmadik azt mondja, hogy használj minimum 50+ faktoros naptejet, a másik ciccegve leinti, hogy ugyan, akkor nem fogunk barnulni, inkább ne használjunk semmit, maximum kakaóvajat. Egyvalamiben persze egyet értenek: mindenképpen kell egy kis színt magunkra szednünk, hisz milyen dolog nyáron hófehérnek lenni?!  Mi meg csak kapkodjuk a fejünket és legbelül azt kérdezzük magunktól, hogy tényleg, valóban kellene nekünk ez a macera?
Szóval kéretlen tanácsok és állandó megjegyzések, poénkodás a foszforeszkálódással és a fehérséggel -  ezek kísérik az életünket tavasztól őszig.

A napot nem lehet és nem is kell kikerülni a hétköznapokban, és tudjuk, hogy a legtöbb embernek a napfény jelenti a feltöltődést és ilyenkor vannak igazán elemükben. Én egyébként vízben lubickolni kifejezetten szeretek, csak azért könyörgöm, hogy senki ne akarjon napozásra kényszeríteni. 
Volt idő, amikor én is barna akartam lenni, mert mindenhol azt sugallták, hogy az a szép, az az egészséges. A hófehér bőrű barátnőmet is sokszor piszkáltam ezzel. Megerőszakoltam magam és döglődtem a napon, pedig teljes szívből gyűlöltem minden percét és szolijegyeket váltottam, várva a csodát. Ennek ellenére életemben kétszer voltam igazán barna a gyermekkoromat leszámítva: egy tengerparti nyaralás után és egy végigszolizott tél múltán. Sok éve már, hogy teljesen elengedtem ezt a dolgot, mert rájöttem, hogy a hófehér bőröm ugyanolyan szép, mint bárki más barnára sült bőre és egyáltalán nem kell megfelelni egy állítólagos szépség- , vagy éppen a köz által elvárt ideálnak. A nyár napozás és barna bőr nélkül is éppoly varázslatos és csodás tud lenni.

Ti melyik csoportba tartoztok?