731


Hétszázharmincegy nap telt el az első bejegyzés óta. Ennyi ideje írom ezt a blogot, hol legyőzhetetlen lelkesedéssel, hol legyőzve, de mindenesetre magamhoz képest roppant kitartóan. Többször mondtam már, hogy a rendszeresség és kitartás nem éppen hozzám közel álló fogalmak, és az, hogy a Cherchez La Femme már két éve a mindennapjaim része... nos az egy isteni csoda. A blog ugyanis nem egy olyasvalami, amit heti 2-3 alkalommal elővesz az ember és egy óra alatt letudja az aktuális posztot. Nyilván van ilyen is, de azt gondolom hogy a legtöbben - az igazán szerelemből írók - minden gondolatának egy kicsiny szeletét kitölti ez a virtuális játszótér.
Voltak hullámvölgyek, vannak is néha, de borzasztóan örülök, hogy nem hagytam abba az első kudarcnál és csalódásnál (nem áltatok senkit, rengeteg ilyen van egy blogger életében).
Hogy hol tartok most? A számok azt mutatják, hogy szeretitek amit csinálok. Őszintén szólva amikor két éve ezen a napon élesítettem az első posztot, el sem mertem képzelni, hogy valaha ennyi ember fog olvasni. Örültem, ha magamon kívül ketten rákattintottak a blogra és tövig rágtam a körmöm, hogy úristen, vajon tetszik majd nekik amit írtam?! Az első komment megérkezése (Köszönöm Zalánanyu Eszti!) pedig földöntúli boldogság volt.
Borzasztóan örülök azóta is minden egyes kommentnek, kattintásnak, feliratkozásnak és lájknak, ezek mutatják meg igazán, hogy van értelme csinálni és ezek tartották bennem a lelket, amikor néha azt éreztem, hogy nincs értelme csinálni.



A rendszerességet még mindig nem sikerült belevinni az életembe, emiatt a posztok sem jönnek olyan mértékben, ahogy az én fejemben ideális lenne. Nyilván ez csak a saját hibám, a szétszórtság és a lustaság nem jó kombináció, de bevallom, sokszor elkeserít amikor azt látom, hogy az igényesség és a minőségre törekvés nem alapkövetelmény a népszerűséghez, ellenben a pofátlan nyomulás elég kifizetődő. Én nem vagyok ilyen, nem is akarok ilyen lenni, de igyekszem majd egy kicsit jobban nyitni felétek minden tekintetben. Nem holnaptól, de szépen lassacskán, apránként. Hogy mik a jövőbeli terveim a bloggal? Még magam sem tudom pontosan, de azt már letisztáztam magamban, hogy szeretném, ha ez kicsit több lenne az életemben egy egyszerű hobbinál.  Egyelőre a miként még elég homályos, de a célok már tisztán be vannak fogva :)
Sok minden történt ez alatt a két év alatt, a legnagyobb mérföldkő a saját domain név és a tükörreflexes gép megvétele volt. Előbbi már több, mint egy éve él és nagyon örülök, hogy megléptem, ugyanis a chlafe.blogspot.hu nem volt éppen okos döntés annak idején. Néha azért elgondolkodom, hogy mennyivel jobb lett volna mondjuk a cafeblogon vagy a blog.hu-n kezdeni, mert azért ott kicsit több emberhez lehet eljutni, ha éppen címlapra kerül egy-egy poszt, de mindig arra jutok, hogy jól van ez így.
A fényképezőgép elmondhatatlanul megkönnyítette az életem, de egyben új kihívásokat is hozott, hiszen nem azért volt rá szükségem, hogy automata beállítással fotózzak vele, akkor bőven jó lett volna a régi kis kompakt gépem. Rengeteget olvastam a témában, igyekszem gyakorolni és fejlődni ezen a téren is. Nem mindig sikerül úgy a dolog, ahogy akarom, hiszen ha az ember tényleg szép képeket akar, akkor arra rá kell szánni az időt nemcsak közben, hanem utána is. Még mindig nem érzem úgy, hogy eljutottam arra a szintre, amit elvárok magamtól, de nagyon rajta vagyok az ügyön.
És persze megismertem számomra nagyon kedves emberek más bloggerek személyében, még akkor is, ha többségükkel csak virtuálisan találkozunk. Szóval sok mindent adott nekem a blog: új ismerősöket, kitartást, önbizalmat, a sok új skillről nem is beszélve: nem ijedek már meg egy kis html-től, tanulok fényképezni, megismertem a képszerkesztők rejtelmeit, megtanultam körmöt festeni, és elkezdtem a kreatív énemet a felszínre hozni.



A blog legnépszerűbb posztja egyébként a két éves termésből nem éppen a blog profiljába vágó írás, hanem a 18 dolog, amivel csak egy macska mellett szembesülsz című bejegyzés lett. Ezt időnként jól felkapják és a Facebookon végigpörög itt-ott, ennek köszönhetően közel 18.000 megtekintésnél tart. Nem véletlenül mondják, hogy a macskák uralják az internetet :)
Ez a poszt egyébként a legtöbbet kommentelt bejegyzés is a maga 49 megjegyzésével (ebből a fele az enyém).

A legkevesebb megtekintéssel egy szívemnek kedves poszt rendelkezik (sajnos). A The September Issue-ról szóló filmajánlómat mindössze 192 alkalommal kattintották.

Szuper volt ez a két év, köszönöm, ha rendszeresen velem voltatok ez alatt, az állandó kommentelőimnek pedig jár egy plusz nagy ölelés. A vonat robog tovább, remélem hogy továbbra sem okozok csalódást senkinek.

Így a végére tartogattam egy kis meglepit nektek!
Szeretném, ha megírnátok nekem, hogy mi az amit szerettek a blogban, mit látnátok szívesen a jövőben, min kellene változtatnom esetleg. Igazából építő jellegű kritikákat várok tőletek, kulturált formában. A "tök jó a blog, imádom úgy ahogy van" típusú kommenteknek is nagyon örülök, de a cél az lenne, hogy lássam, mire van igény az olvasói oldalról. Azok között, akik  július 3-ig megfogalmazzák a véleményüket és elküldik azt  nekem a cherchezlafemmeblog@gmail.com címre vagy akár itt lent komment formájában (e-mail címmel!), kisorsolok egy kis csomagot, aminek a tartalma titok,  de garantáltan nem fogtok csalódni :)

Köszönöm, hogy vagytok!




* A sorsolás megtörtént, a nyertest e-mailben értesítettem. Köszönöm mindenkinek, aki írt :)